Tegnap felhívott az ex "párom" (már évekig voltunk együtt iskolaotthonos osztályban).Kérdezzzem meg az egyik főiskolás csoporttársam telefonszámát,mert ha még nincs munkája,beadhatná a mi isinkbe az önéletrajzát,hátha... mivel a "nagyiskolában" hiányzik egy ember.
érdekes....Tavaly évkezdéskor engem azért raktak másik intézményegységbe,mert saaaajnos csak így tudták megoldani a fölösember-helyzetet. (de ne félj Mucikám -bleehhh-mondta az ig.h.- csak egy évig kell kibírnod ) Ahova raktak,nevezetes isi :pl a tanulók kb.70%-a roma,meg azok a gyerekek kerültek oda,akikkel nem tudtak mit kezdeni,renitensek és a többieket is ezzel "fenyegetik:"ha még egyszer....és irgumburgum...majd mehetsz Hősök terére!!!.. Nos én is itt kezdhettem az idei tanévet. (rossz voltam azóta is csapkodom magam,mormolva a feloldozáshoz szükséges igéket :)))
Rá kellett jönnöm már,hogy vmi miatt szálka voltam ig.helyettesünk szemében. (biztos nem kellett volna megjegyzést fűznöm a jutalmazásokhoz -már amikor kiderült,ki kapott,kussolnom kellett volna,ha volt egy ötletem,ami más ,mint az övé,stb...)
Mikor első nap megjelentem "új" munkahelyemen,kedves ottani kolléganőm a köv.szavakkal fogadott :"nocsak....nem volt elég nagy a nyelved??" Jó érzés volt,hogy örültek nekem és végigélve ezt az évet meggyőződésem,hogy ez nekem nem bünti,hanem jutalom volt. Hallom a barátaim panaszáradatát a "nagyisiből", a káoszt,a fejetlenséget,intrikákat. Jónéhányukban felerősödött az "elinnenbárhova" érzés. (persze nem azokban,akik nagy hanggal,sertepertélve nem csinálnak semmit! -ilyen nincs is a barátaim közt:))
...szóval beszélgettem az "expárommal",neki tetszik minden,szereti a nyüzsit,csak a gyerekekk....na ők zavarják -ő is ügyesen csapkod a nyelvével -már megint gonosz vagyok
Történelem- történetem:na elég belőlem :)
1983-ban a főiskola elvégzése után az akkori igazgató felajánlotta nekem,hogy nyugodtan pályázzam meg az állást..."itt a helyed!" Mondanom sem kell,nagyon jó érzéssel töltött el.
Ide jártam általános iskolába,itt vannak-voltak a gyökerek. Külvárosi iskola,de jó neve volt. pl. mi voltunk a városban a második angol tagozat.
Két épületben volt a tanítás.Az alsó tagozat 5 osztálya külön ,kisebb épületben,nagy udvarral.A béke szigete,maga a Kánaán :)- itt kezdtem én is,32 gyerkőccel. A másik épületben tanultak a felsősök és a maradék ,főleg 3.,4.osztályosok.Ide jártunk ebédelni és a tesi terembe.(a legtöbb tesi óra folyosón,udvaron volt,de nem bántuk,megoldottuk)
Derék bányász emberek laktak erre,akik odafigyelte a gyerekeikre,az iskolára.Rengeteg társadalmi munkát végeztek,bármiben szívesen segítettek.
A bánya megszűnésével lassan kezdtek beköltözni a "városba". Lakásaikat a környékbeli romák kapták,miután a "telepeket"felszámolták.
Igazgatónk erőskezű,de emberséges ,kiváló pedagógus volt.Sokat köszönhetett neki az intézmény.Nyugdíjazása után pár évvel kezdődtek a "reformok",átszervezések.
Első lépésben fel kellett számolni az alsós épületet(azt mondták,nincs pénz a felújításra-miután kiköltöztünk azért mégis sikerült újjá varázsolni és a családsegítő került ide) Költöztünk,pakoltunk,cipekedtünk,festettünk,mázoltunk SK!...mert segítség nem sok akadt. Közben összevontak bennünket a közeli iskolával és nagyon "okos" ötlet nyomán hozzánk jött az ő alsója,a mi felsőnk meg ment hozzájuk, megvalósítva az alsó-felső tagozat közötti még nagyobb lépést,szakadékot.
A helyzetünk romlott...
csak romlott.
Egyre több roma család költözött ide-Romániából is. Sok-sok környékbeli pedig a belvárosi iskolákba iratta csemetéjét.
Az akkori igazgatónk írta egy tanulmányban a következőket:
"Az iskolakörzet átalakulóban van. A tehetősebb családok egy része jobb minőségű lakásba költözik és más iskolába iratja gyermekeit. Helyükre elszegényedett (sokszor lumpen) családok jönnek. Ebben a körzetben vannak családi ház építésére alkalmas területek is. Ide a megfelelő anyagi alappal rendelkezők, jól keresők (elsősorban vállalkozók) költöznek.
A szülők egy kisebb része igényes, magas szintű oktatást vár az iskolától. Nagyobb részük viszont alig, vagy egyáltalán nem tart kapcsolatot a pedagógusokkal."
Oktatásunk a hátrányokkal indulók,nehezen kezelhetők,stb felzárkóztatására,fejlesztésére helyezte a nagyobb hangsúlyt. Nem alaptalanul ,kezdték olyan hírét kelteni iskolánknak,hogy "befogadó isi", a város deviánsait mind-v. majdnem mind,ide "rakták".
Igazgatóváltás. Sokan éreztük úgy,hogy az új ig.-t nem különösebben érdekli a gyerek-a nevelő.Ami fontos lett a reprezentáció,a csilli-villi. ...de mit is? és mire?..ebbe most nem megyek bele,mert csak felmegy a vérnyomásom:)
Főleg a felső tagozatban még mindig erős volt a két iskola közötti konfliktus (?). Érdekes módon (bár hangsúlyozták többször is,hogy EGY iskola vagyunk) pl.pénteken 4.,5.,6. órája csak a "mieinknek" volt, jutalmazások,kedvezmények,dícséretek nem pottyantak "hozzánk"...pedig EGY iskola. Viszont az ügyeletek, "munkaidőnkívüli" tevékenységeket megnyertük.
Melóztunk,tanfolyamokon okosodtunk szép csendesen -birkaként. Belekezdtünk mindenbe :bázisiskola,projektmindenféle,bemutató órák sora,látogatók innen-onnan (közben gyerekek,kusss,nehogy azt higyjék,hogy "vannak még rossz gyerekek")
A tantestület szakadozott :voltak- vannak,akik húzzák az igát,mindent megcsinálnak és vannak,akik látványosan úgy csinálnak,mintha...(gondolom nem egyedi jelenség), viszont az övék a babér.
Mindezek ellenére megpróbáltuk jól érezni magunkat,szerettük a gyerekeket,ők is minket, egymással "lepaktáltunk" -ez okozta valószínüleg az én vesztemet is :) Szétrobbantottak bennünket, büntibe kerültem. 25 évig voltam ugyanannak az iskolának a tagja,úgy érzem raktam is le valamicskét arra a bizonyos asztalra és a "helyhiány"-ra hivatkozva (különben is örüljek,hogy van munkám!!) én kerültem a másik iskolába.Nem az,akivel a vezetésnek és a gyerekeknek,szülőknek is tele a hócipője,nem az ,aki köztudottan csak alibi munkát végez,stb...Nagyon rosszul esett, de mint már említettem, jól vagyok és örülök,hogy kikerültem az egyre erősödő sz*rosveremből.
Utolsó kommentek